Afanaszij Fet - Kalcakosz Balázs - Kovács Anikó: Ha...

 


Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és lelkemnél nem kívánsz semmit jobban,
tedd mellemre két kezedet könnyedén:
és csak hallgasd, ahogy ott szívem dobban.


Oh, ne számold őket! Ahány lüktetés,
megannyi varázs és mind téged zenél;
a hűs forrás zúgása is oly ' kevés
habjain ha táncot jár a selymes szél.


Igyál, add magad a boldog perceknek,-
lebben a gyönyör, simítja lelkedet;
igyál - szép szemeid ne kérdezzenek,
kihűl-e a vágy, ...nem lehet, nem lehet.




 


Если


Если ты любишь, как я, бесконечно,
Если живёшь ты любовью и дышишь,
Руку на грудь положи мне беспечно:
Сердца биенья под нею услышишь.


О, не считай их! в них, силой волшебной,
Каждый порыв переполнен тобою;
Так в роднике за струёю целебной
Прядает влага горячей струёю.


Пей, отдавайся минутам счастливым,-
Трепет блаженства всю душу обнимет;
Пей - и не спрашивай взором пытливым,
Скоро ли сердце иссякнет, остынет.