Anna de Noailles - A szerelem versei - 62. (LXII.)
álomba hajolsz bús éjjelen,
karom majd menedéket ácsol,
mert téged gond öl, reménytelen.
Gördítsd rám, mi válladat nyomja,
nyűgöd alól oldást így remélj,
gyűjtöm őket árnyékba vonva,
én, bóklászó vad, a sötét mély,
és számolom - szerelmed szomja -,
a rózsát, íriszt, gondot, ne félj…
Poème de l'amour – 62. (LXII)
Quand ce soir tu t'endormiras
Loin de moi, pour ta triste nuit,
En songe pose sur mon bras
Ton beau col alourdi d'ennui.
Jette vers moi ce qui t'encombre,
Défais-toi des mornes pensées,
Je les ramasserai dans l'ombre
Comme une glaneuse insensée,
Ivre d'amour, et qui dénombre
Des roses, des lys, des pensées...