Anna Ahmatova - Egyedül
És most itt maradtam egyedül,
üres napok szállnak.
Sok barát, ki rajjá egyesül:
drága hattyúszárnyak!

Nem hoznak vissza már a dalok,
könnyek mit sem érnek,
s esténként, ha szomorú vagyok:
fohászom temérdek.

Szálltok fent a halállal szemben,
s egy - olykor - lezuhan.
Fekete holló jajong bennem,
- halálos párhuzam.

De ez történik minden évben,
ha tél hava olvad,
s a Katalin-kert tónál, ébren,
ámulom a holdat…

Szárnyak nesze és égboltozat;
a víztükör árva.
De ki tárta ki ablakomat
e halottas ágyra…?





Анна Ахматова - И вот одна осталась я

И вот одна осталась я
Считать пустые дни.
О вольные мои друзья,
О лебеди мои!

И песней я не скличу вас,
Слезами не верну,
Но вечером в печальный час
В молитве помяну.

Настигнут смертною стрелой,
Один из вас упал,
И черным вороном другой,
Меня целуя, стал.

Но так бывает раз в году,
Когда растает лед,
В Екатеринином саду
Стою у чистых вод

И слышу плеск широких крыл
Над гладью голубой.
Не знаю, кто окно раскрыл
В темнице гробовой.
1917