Az utolsó szonett
magzatvize - a langy eső - szakadó...
Éhes kutya kullog, egy szürke agár,
- amott vonat fújtat, s hideg a plató.
Egyre halkul és némább lesz a világ,
lombok zizegése nem neked beszél;
az égen pöttyök: szétgurított lilák...
Beomlott sír fölött megrepedt fedél.
Ha itt az időd, ne bánd régi 'hibád',
hiszen csak szerettél, szívből, igazán.
Suttogj halkan egy kései, bölcs imát:
megmaradtál jónak élted végnyarán.
…most itt tornyosul a végső barikád,
s mögötte vár rád a jól ismert magány.
Budapest, 2013. augusztus 25.