A várost tiszta fehérbe vonja
az áldott égi por,
a világ hallgat, már nincs gondja.
Az éjben egy kóbor
lámpafény
lágyan reszket
és ölel át néhány testet,
míg dermed az isten a házak tetején.

Csak pár árny vánszorog,
megtörve az éjszakát.
Hazatérnek a messzi vándorok
és apa borral várja fiát.
Éjbarna,
fonnyadó gyümölcs
a tálon, és a bölcs
öreg rákezd egy régi dalra...