Születésnapomra
játék és ünnep az élet
játék
hiszen csak egy pillanat
ünnep
hiszen örök
örök játék az életem
Azt nem tudom, hogy Mécs László hány éves korában írta a Fényt hagyni magunk után! című versét. Azt azonban tudom, hogy egyre gyakrabban vallom szavaival:
Az élet örök búcsúzás.
Ó bár csak tudnánk távozáskor
fényt hagyni, mint a Messiás,
belészeretni az szívekbe,
apostolokba, mártírokba,
hogy átadják a századoknak,
a századok az ezredeknek!
Fényt hagyni, mint a Messiás!
Fény nincs árnyék nélkül. Életemben, életművemben legalább arányaiban gazdagabb volt a fény, mint az árny? Ki képes megítélni? Az elmúlt nyolc évtizedben, hogy szőtte át életemet - a történelem rettenete és szépsége, népem tragédiái és szabadságharcai, egyházam emberi árnyai és isteni ragyogása, családom vereségei és megdicsőülései...
Kérdések, amelyekre éppoly nehéz válaszolni, mint arra, hogy jellemem és tetteim miként hatottak általam megélt történésekkel népem, egyházam és családom életében? Kérdéseim gyarapodnak az évek múlásával, a válaszok pedig ritkulnak.
Pilinszky Jánossal vallom:
Amiként kezdtem, végig az maradtam
Ahogyan kezdtem, mindvégig az csinálom.
Öntudatom ébredése óta érint a Szépség, a Jóság, az Igazság.
A Szent, a Titokzatosság, az Isten bűvöletében élek. A hit, a remény, a szeretet tágra nyitja Feléje és az emberek felé szívemet. Holott vagyok, mint minden ember: "Simul justus et peccator." Egyszerre igaz és vétkes.
A Szent, a Titokzatosság, az Isten bűvöletében élek. A hit, a remény, a szeretet tágra nyitja Feléje és az emberek felé szívemet. Holott vagyok, mint minden ember: "Simul justus et peccator." Egyszerre igaz és vétkes.
És ha a költővel vallom, hogy " Ó szent fényt hagyni volna jó ", akkor nem titkolom azt a reményemet sem, amit Puszta Sándor költő akkor írt le, amikor hóban tipegő kis cinkét látott:
én is hóba írt
jel vagyok
marad ha létem
itt hagyom
utánam csöppnyi
cinkenyom?
Játék és ünnep az élet. Játék, hiszen csak egy pillanat. Ünnep, hiszen örök. Egyetlen pillanat az életem és halhatatlanul örök.