Miguel de Unamuno - Isten kezében
Uram, ha csókoddal megérintesz minket,

az elveszi levegőnket - s a halál közel,

bent a szív erőset dobban, a múlás ölel:

súlyos jobb kezeddel ácsolsz ránk bilincset.
 

És amikor balodnak teljes terhe illet,

a fej kókad - már koporsónkba szögel -

harcunk erőtlen, csak az álom bűvöl el,

de riadt elménkben már üres a tekintet.
 

És mellkasunkban immár elnyugszik a szív,

hiszen végre édes bölcsőben ring, miben

tengernyi szenvedést tovább már nem vív,
 

mialatt a meggyötört elme egyszeriben

megszabadul és többé gond, baj már nem hív,

- mert szívünk erős, dicső kezedben pihen.




Miguel de Unamuno - En la mano de Dios 
 

Cuando, Señor, nos besas con tu beso

que nos quita el aliento, el de la muerte,

el corazón bajo el aprieto fuerte

de tu mano derecha queda opreso.
 

Y en tu izquierda, rendida por su peso

quedando la cabeza, á que revierte

el suenio eterno, aun lucha por cojerte

al disiparse su angustiado seso.
 

Al corazón sobre tu pecho pones

y como en dulce cuna allí reposa

lejos del recio mar de las pasiones,
 

mientras la mente, libre de la losa

del pensamiento, fuente de ilusiones,

duerme al sol en tu mano poderosa.


A vers eredeti nyelvén meghallgatható itt