Kárhozott lélek búcsúja
Erdőket gyújtottam fel ma éjjel;
karomat - mint egykor Mucius -, a tűzbe tartottam;
de jaj! - nagy vígságomban
túl sebesen égtem,
s elkárhoztam.
Élettelen, hádészi villanófényben
szálkereszt-erdőkön csodálom önmagam -
beteg vagyok. Hangtalanul szállok az ismeretlen éjben:
halj meg hát általam.
Nincstelen vagyok, nézd: elátkozott;
rajtam már nem segít a bánat:
mert egykor angyal voltam,
számomra nincsen bűnbocsánat.
