Francis Jammes: Kék ernyőddel…

 

Kék ernyőddel s híveiddel, kik elkószáltak,
ruháddal, melyből sajt illata árad,
lépkedsz az égi lankák felé, támaszkodva
karcsú magyalfa, tölgy vagy naspolya botodra.
Előtted baktat kutyád, utána szamarad,
soványka háta kannát cipel, le nem marad.
Elhaladsz sok falusi kovács háza előtt,
beszippantod a balzsamos hegyi levegőt,
legel a nyáj, s mint hófehér cserje hagy foltot.
Ott pára rejti el hömpölyögve az ormot.
Ott kopasz keselyűk szállnak s lobban rőten
sok finom füstfelleg az éjszakai ködben.
Ott megláthatod a fénylő csendben született
Isten-lelket lebegni a végtelen felett.

  

 

Avec ton parapluie blue...



Avec ton parapluie bleu et tes brebis sales,
avec tes vêtements qui sentent le fromage,
tu t'en vas vers le ciel du coteau, appuyé
sur ton bâton de houx, de chêne ou de néflier.
Tu suis le chien au poil dur et l'âne portant
les bidons ternes sur son dos saillant.
Tu passeras devant les forgerons des villages,
puis tu regagneras la balsamique montagne
où ton troupeau paîtra comme des buissons blancs.
Là, des vapeurs cachent les pics en se traînant.
Là, volent des vautours au col pelé et s'allument
des fumées rouges dans les brumes nocturnes.
Là, tu regarderas avec tranquillité
L'esprit de Dieu planer sur cette immensité.