Színek, szavak...
A sárga még finoman, nyárízűen zenél,

- rejtelmesen édes, tejes, gyönge dióbél.
 

A lila fenséges, úri, elegáns jelmezbál:

gátat szab, s enged, de olykor megpróbál.
 

A piros szenvedély, rőtbe hajló brokát,

karcsú, forró: idézhet egykori, szép bokát.
 

A fekete hívogat, gyászos - ám gyönyörű;

megkínoz, mint éles, kegyetlen köszörű.
 

A zöld csakis fa lehet. Azt hiszem, platán:

jóságosan elrejtő és élénk színű kaftán.
 

A kék tiszta. Játékosan mohó és falánk,

egy kinyílott virág, szép emlékek, katáng.
 

A narancs irigy, éget; erős, mint a gránit,

nem kér, de kevélyen elvesz tőled bármit.
 

A fehér komoly. Gyötrő, leplezett hiány.

…és szárnyalni tud, akár egy szép nyitány.
 

A barna sóvár, hideg, elhagyott vasdarab,

mint kettétört életű, láncra vert gályarab.
 

A szürke szomorú, messze vetett husáng

- de alatta megbújhat ezer és egy imánk.



 

Budapest, 2014. október 22.