Vetés és Piskolt között...

 


... egyszer csak elbújt a Nap,
ködök jöttek nehéz testtel,
a riadt táj rémálomból
egész falas freskót fest fel.


Befele fordul az idő,
üszkös földön varjak vájnak,
úgy kárognak, mintha holnap
vége lenne a világnak.


Csak én vagyok, meg a lélek,
zörgő masinába zárva -
kicsit félek: meredt szemmel
kapaszkodom a kormányba.


2014 XI. 11.