Levelek a kórházból

1.

Már november van, csípős és
pimasz;
itt élek most: zöldcsempés,
hófehér terem -,
az arcokon tompaság, fájdalom,
grimasz:
e falak közt csak bánat és
sírás terem.

Kint már fehéredve pillédzik a
tócsa,
varjak köröznek az ódon épület
felett;
esténként nővér setteng, hogy
a lámpát leoltsa,
s a beteg érzi, tudja: itt már
minden elveszett.

Lomha éj ül már a hegyek
vállán,
és elsötétül lassan az ablakok
tükre…
Már csak az én bús árnyalakom áll
tán,
és meredek, egyre meredek a
parkbéli bükkre...

Budapest, 2014. november 21.