Kárhozás
Megint üvölt, ordít a vad,
tüdeje ég, szíve szakad,
nyakán szorul hurok vasa,
nem ad esélyt az éjszaka.
Az álom ég, a gyertya fogy,
halott mosolyt villant a fog,
a füst szemet, tüdőt hasít,
a szép szó nyűg, nem boldogít.
Sebek alá alvad a vér,
kísért sötét, s a denevér.
...ócska padlás, bagoly huhog - ,
kötélen lóg a kárhozott.
2014. 03. 16.