Örök szerelem
Múltam bánatba fulladt nappalok

s karóba húzott éjszakák sora.

Köröttem mégis áldott fény ragyog:

tekinteted, mint csillagok pora.
 

Ki félne így akármily holnapot?

Kezem fogod, már nincs reménytelen.

S ha itt hagyom e földi színpadot,

tovább szeretlek, túl az életen.