Charles Baudelaire: Egy Ismeretlennek

Az utca zajong, és fullaszt e vad lárma,
de büszke gyász van itt, és szentül tiszta lázak.
Felém suhan egy n, igéz szép alázat,
Kezétl, íme friss szoknyája mintha szállna.


Kecses, szoboralkat, mi szép és szépet ád,
s én mint különc, kit a görcsös-buja vágy z,
szeme kihlt egét, miben vihart ajz e tz,
iszom, mi kéjjel öl, s annak bvös italát.


Villám!.. Majd újra Éj! – Mi szép, csak röpke fény.
S kinek szeme által e szív újjászületett,
az öröklét eltt, látlak-e?  Van remény?


S másutt! A távolon is túl! Vagy kés lett!
S hova futsz, s én hova? És merre megyünk ketten?
Te tudtad, hogy minden, mi vagy, oh, hogy szerettem!


 




A une passante


La rue assourdissante autour de moi hurlait.
Longue, mince, en grand deuil, douleur majestueuse,
Une femme passa, d'une main fastueuse
Soulevant, balançant le feston et l'ourlet ;


Agile et noble, avec sa jambe de statue.
Moi, je buvais, crispé comme un extravagant,
Dans son oeil, ciel livide où germe l'ouragan,
La douceur qui fascine et le plaisir qui tue.


Un éclair... puis la nuit ! - Fugitive beauté
Dont le regard m'a fait soudainement renaître,
Ne te verrai-je plus que dans l'éternité ?


Ailleurs, bien loin d'ici ! trop tard ! jamais peut-être !
Car j'ignore où tu fuis, tu ne sais où je vais,
Ô toi que aimée, ô toi qui le savais !j'eusse


 



Egy Ismeretlennek


 
Az utca zajong, és fullaszt e vad lárma,
de büszke gyász van itt, és szentül tiszta lázak.
Felém suhan egy n, igéz szép alázat,
Kezétl, íme friss szoknyája mintha szállna.


Kecses, szoboralkat, mi szép és szépet ád,
s én mint különc, kit a görcsös-buja vágy z,
szeme kihlt egét, miben vihart ajz e tz,
iszom, mi kéjjel öl, s annak bvös italát.


Villám!.. Majd újra Éj! – Mi szép, csap röpke fény.
S kinek szeme által e szív újjászületett,
az öröklét eltt, látlak-e?  Van remény?


S másutt! A távolon is túl! Vagy kés lett!
S hova futsz, s én hova? És merre megyünk ketten?
Te tudtad, hogy minden, mi vagy, oh, hogy szerettem!



A une passante


La rue assourdissante autour de moi hurlait.
Longue, mince, en grand deuil, douleur majestueuse,
Une femme passa, d'une main fastueuse
Soulevant, balançant le feston et l'ourlet ;


Agile et noble, avec sa jambe de statue.
Moi, je buvais, crispé comme un extravagant,
Dans son oeil, ciel livide où germe l'ouragan,
La douceur qui fascine et le plaisir qui tue.


Un éclair... puis la nuit ! - Fugitive beauté
Dont le regard m'a fait soudainement renaître,
Ne te verrai-je plus que dans l'éternité ?


Ailleurs, bien loin d'ici ! trop tard ! jamais peut-être !
Car j'ignore où tu fuis, tu ne sais où je vais,
Ô toi que aimée, ô toi qui le savais !j'eusse



Egy Ismeretlennek


 
Az utca zajong, és fullaszt e vad lárma,
de büszke gyász van itt, és szentül tiszta lázak.
Felém suhan egy n, igéz szép alázat,
Kezétl, íme friss szoknyája mintha szállna.


Kecses, szoboralkat, mi szép és szépet ád,
s én mint különc, kit a görcsös-buja vágy z,
szeme kihlt egét, miben vihart ajz e tz,
iszom, mi kéjjel öl, s annak bvös italát.


Villám!.. Majd újra Éj! – Mi szép, csap röpke fény.
S kinek szeme által e szív újjászületett,
az öröklét eltt, látlak-e?  Van remény?


S másutt! A távolon is túl! Vagy kés lett!
S hova futsz, s én hova? És merre megyünk ketten?
Te tudtad, hogy minden, mi vagy, oh, hogy szerettem!



A une passante


La rue assourdissante autour de moi hurlait.
Longue, mince, en grand deuil, douleur majestueuse,
Une femme passa, d'une main fastueuse
Soulevant, balançant le feston et l'ourlet ;


Agile et noble, avec sa jambe de statue.
Moi, je buvais, crispé comme un extravagant,
Dans son oeil, ciel livide où germe l'ouragan,
La douceur qui fascine et le plaisir qui tue.


Un éclair... puis la nuit ! - Fugitive beauté
Dont le regard m'a fait soudainement renaître,
Ne te verrai-je plus que dans l'éternité ?


Ailleurs, bien loin d'ici ! trop tard ! jamais peut-être !
Car j'ignore où tu fuis, tu ne sais où je vais,
Ô toi que aimée, ô toi qui le savais !j'eusse



Egy Ismeretlennek


 
Az utca zajong, és fullaszt e vad lárma,
de büszke gyász van itt, és szentül tiszta lázak.
Felém suhan egy n, igéz szép alázat,
Kezétl, íme friss szoknyája mintha szállna.


Kecses, szoboralkat, mi szép és szépet ád,
s én mint különc, kit a görcsös-buja vágy z,
szeme kihlt egét, miben vihart ajz e tz,
iszom, mi kéjjel öl, s annak bvös italát.


Villám!.. Majd újra Éj! – Mi szép, csap röpke fény.
S kinek szeme által e szív újjászületett,
az öröklét eltt, látlak-e?  Van remény?


S másutt! A távolon is túl! Vagy kés lett!
S hova futsz, s én hova? És merre megyünk ketten?
Te tudtad, hogy minden, mi vagy, oh, hogy szerettem!



A une passante


La rue assourdissante autour de moi hurlait.
Longue, mince, en grand deuil, douleur majestueuse,
Une femme passa, d'une main fastueuse
Soulevant, balançant le feston et l'ourlet ;


Agile et noble, avec sa jambe de statue.
Moi, je buvais, crispé comme un extravagant,
Dans son oeil, ciel livide où germe l'ouragan,
La douceur qui fascine et le plaisir qui tue.


Un éclair... puis la nuit ! - Fugitive beauté
Dont le regard m'a fait soudainement renaître,
Ne te verrai-je plus que dans l'éternité ?


Ailleurs, bien loin d'ici ! trop tard ! jamais peut-être !
Car j'ignore où tu fuis, tu ne sais où je vais,
Ô toi que aimée, ô toi qui le savais !j'eusse



Egy Ismeretlennek


 
Az utca zajong, és fullaszt e vad lárma,
de büszke gyász van itt, és szentül tiszta lázak.
Felém suhan egy n, igéz szép alázat,
Kezétl, íme friss szoknyája mintha szállna.


Kecses, szoboralkat, mi szép és szépet ád,
s én mint különc, kit a görcsös-buja vágy z,
szeme kihlt egét, miben vihart ajz e tz,
iszom, mi kéjjel öl, s annak bvös italát.


Villám!.. Majd újra Éj! – Mi szép, csap röpke fény.
S kinek szeme által e szív újjászületett,
az öröklét eltt, látlak-e?  Van remény?


S másutt! A távolon is túl! Vagy kés lett!
S hova futsz, s én hova? És merre megyünk ketten?
Te tudtad, hogy minden, mi vagy, oh, hogy szerettem!



A une passante


La rue assourdissante autour de moi hurlait.
Longue, mince, en grand deuil, douleur majestueuse,
Une femme passa, d'une main fastueuse
Soulevant, balançant le feston et l'ourlet ;


Agile et noble, avec sa jambe de statue.
Moi, je buvais, crispé comme un extravagant,
Dans son oeil, ciel livide où germe l'ouragan,
La douceur qui fascine et le plaisir qui tue.


Un éclair... puis la nuit ! - Fugitive beauté
Dont le regard m'a fait soudainement renaître,
Ne te verrai-je plus que dans l'éternité ?


Ailleurs, bien loin d'ici ! trop tard ! jamais peut-être !
Car j'ignore où tu fuis, tu ne sais où je vais,
Ô toi que aimée, ô toi qui le savais !j'eusse



Egy Ismeretlennek


 
Az utca zajong, és fullaszt e vad lárma,
de büszke gyász van itt, és szentül tiszta lázak.
Felém suhan egy n, igéz szép alázat,
Kezétl, íme friss szoknyája mintha szállna.


Kecses, szoboralkat, mi szép és szépet ád,
s én mint különc, kit a görcsös-buja vágy z,
szeme kihlt egét, miben vihart ajz e tz,
iszom, mi kéjjel öl, s annak bvös italát.


Villám!.. Majd újra Éj! – Mi szép, csap röpke fény.
S kinek szeme által e szív újjászületett,
az öröklét eltt, látlak-e?  Van remény?


S másutt! A távolon is túl! Vagy kés lett!
S hova futsz, s én hova? És merre megyünk ketten?
Te tudtad, hogy minden, mi vagy, oh, hogy szerettem!



A une passante


La rue assourdissante autour de moi hurlait.
Longue, mince, en grand deuil, douleur majestueuse,
Une femme passa, d'une main fastueuse
Soulevant, balançant le feston et l'ourlet ;


Agile et noble, avec sa jambe de statue.
Moi, je buvais, crispé comme un extravagant,
Dans son oeil, ciel livide où germe l'ouragan,
La douceur qui fascine et le plaisir qui tue.


Un éclair... puis la nuit ! - Fugitive beauté
Dont le regard m'a fait soudainement renaître,
Ne te verrai-je plus que dans l'éternité ?


Ailleurs, bien loin d'ici ! trop tard ! jamais peut-être !
Car j'ignore où tu fuis, tu ne sais où je vais,
Ô toi que aimée, ô toi qui le savais !j'eusse