Madárnóta
Veréb iszik tócsavizet,
saját álmom táncát járom,
az állam öl, mégse fizet,
élek, mint a cigány nyáron.
Télen cinke létét élem,
hideg ágak jegét vágom,
szalonnám nincs, hűl a vérem,
meleg otthon, börtön-álom.
De ha tavasz fényesedik,
rárepülök fűre, fára,
gólyavérem kiütközik,
pontot teszek a világra.
