A tenger
A víztükör még kék, de rőten izzik fel

a mélyben a korall, a sok karcsú bokor;

cikázva fut a víz alatt és bujdokol

a hal, de a szél az égből tüzeket mer.
 

A mélyben a napfény színes foltokat fest,

s leng tétova raja hínárnak és sünnek, 

s a lila medúzák is el-eltűnnek 

hol az árnyak sűrű hada olyan, mint az est -
 

fekete és komor, s alant, mint méla rém,

a roncsok és csontok rohadó szőnyegén

sötétlik egy unott és mozdulatlan rája:
 

felette nincsen part, nincsen tér és korlát,

csak a csend, csak az ég, s a lomha vitorlák,

s a csillagok arany-geometríája.