Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet.
Zongoraversenyében a zongora a főszereplő és elsősorban személyes tartalmak elmondására vállalkozik. Nem nagy erejű vallomás, hanem gyengéd és nagyon emgrázó csevegés érzelmekről, a természetről, szerelemről és vágyról.
Grieg hatalmas és robosztus zeneszerző, versenyműve nemcsak szépségekben, népszerű harmóniákban gazdag, hanem grandiózus zenekari hangzásokat is felvonultat.
"Grieg azok közé a zeneszerzők közé tartozik, akik romantikus nemzeti hangjukkal, népi dallamossággal és kifejezésük spontán őszinteségével hívták fel a világ figyelmét hazájuk zenekultúrájára; európai iskolázottságuknál és fölényes technikai felkészültségüknél fogva viszont ők maguk átvették népük számára a klasszikus zene nemes hagyományait. Grieg zenéjének nagy példaképei Schumann és Liszt, az 1868-ban írott a-moll zongoraversenyre is feltűnően hatottak, e hatások mellett azonban e műben is megmutatkozik a norvég komponista sajátos dallamvilágának és finom költészetének egyéni jellege.Az első tétel felismerhetően Schumann hasonló hangnemű zongorakoncertjének jegyében indul, virtuóz zongorakadenciával. Sajátosan egyéni azonban a témák arculata, zenekaron való bemutatása, míg a kor nagyszabású romantikus zongorastílusa a szólóhangszer bravúros meneteiben — kiváltképpen a tételt berekesztő nagy szólóban jut kifejezésre. A lassú második tételben eleinte a zenekar viszi a dallamot, a zongora szerepe a körülírásra, futamokra, trillákra és egyéb ékesítésekre korlátozódik; a befejezés előtt azonban a szólóhangszer átveszi a vezetést, és a tétel bensőséges fő dallamát jellegzetesen romantikus, teltfogású hangzatokkal szólaltatja meg. Közvetlen átmenettel (attacca) harsan fel a zárótétel fafúvós szignálja, amely élénk lendületű ugrós tánchoz adja meg a jelt. Ez a mozgalmas tánc széles ívű dallam-apoteózishoz vezet, amelynek hálás zongorahangzási effektusait a szólóhangszer mutatósan aknázza ki."
Pándi Marianne