Mihály



Falu. Kölcsönkapott parasztház. Gerendás mennyezet. Hónapokig éltem ott. Látogatóm bőven akadt. Budapestről jött festőművész barátom, Csiby Mihály, akinek alkotásai több templomban is áhítatot ébresztenek. Arról is ismert szakmai körökben, hogy tudományos pontossággal ábrázolta, valósághűen a mikroszkopikus kicsinységű állatokat. Otthonomba feladat hozta, és főként a hatalmas beszélgetések. Teológia és művészet ölelkeztek bennük. Vályogfalra freskó?! Körablakot a napfénynek? A bibliai Új Eget és az Ú Földet visszafelé áramló folyókkal láttatni? A halálról is szó esett.
Házam ablaka a temetőre nézett. Mikor belépett, hosszan nézte.
- Tudod - mondta- csak azt fogom sajnálni, hogy el kell válni azoktól, akiket szerettem. Ezt éreztem nemrég Kittenberger Kálmán temetésén. Miért megismerkedni egymással, egymást szeretni, ha elválunk?...
Majdnem zavarba jöttem. Vajon miért? De élhetünk szeretet nélkül? Mit érne az élet, ha nem ismerkednénk meg, ha találkozásokban nem gazdagodna életünk? Elmúlik. Igen akkor sem hiábavaló. A múló évek benn maradnak a fák törzsében. A születő és eltűnő kapcsolatok nyomot hagynak bennünk. Ő sem lenne az, ha nem lett volna barátja, akit eltemetett, és nem lennénk mi barátok. Belső alakulás történik a szeretet által.
- Persze - szólaltam meg- jön a halál. Elkerülhetetlen, Ám, ha az Én halhatatlan, múlhatatlan benne a szeretet is. A fájdalmas elválás egy új lépés egy (jelenleg elképzelhetetlen) találkozás felé. "Minden kezdetben ott a vég és minden vég kezdet."
- Mire alapozod vakmerő véleményed?
- Te kérdezed, aki évtizedekre, egy századra örökíted meg a Biblia jeleneteit? Alkotásaid arról tesznek tanúságot, hogy hiszel Istenben, akiről vallja János apostol: " Istennél semmi sem lehetetlen." (Jn 1,13) Jézus, az Isten Fia pedig arról tanít, hogy " Atyám házában sok hely van...elmegyek és helyet készítek nektek." (Jn 14,2)
És kérlek, emlékezzél arra, hogy a kereszten haldokolva, ahhoz, akit mellette súlyos vétek miatt feszítettek meg, ám védelmére kelt, a káromolt Jézusnak, akkor Jézus ígérte neki: " Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban." (Jn 14,2)
- Értelek, értelek - közben vörös borral koccintottunk- de úgy vagyok ezzel, ha Isten őszinte hozzám, akkor én a Biblia egyik szereplőjével így szólok hozzá: " Hiszek! De segíts hitetlenségemen. " (9,24)
Nagy csönd ült asztalunkhoz. Majd folytatta.
- Ha akarnám sem tudtam volna elkerülni a szeretetet, amely lelkembe öleli szeretteimet. Ha megszüntethetetlen a szeretet, akkor úgy látszik, a nekem készített "helyet" a paradicsomban én sem kerülhetem el... Ha már van, nem is akarom! - Arcán bizalom és mosoly ült.
Még néhány órát beszélgettünk. Vályogfalra nem lesz freskó... a körablakon azóta is beárad a napfény... a harmadik kérdés megoldatlan maradt. Új könyvén dolgozott. " A látható láthatatlan." Benne az a kép is, amelyet XXIII. János pápa dicsért meg. A Keresztút 14 állomása is látható a könyvben, mely képek Újszilvás templomában jelenítik meg, megrendítő módon az Istenember szenvedését. Halálát.
Készülődni kezdtünk. Indulnia kellett. Megöleltük egymást. Ma már elmúlt 90 éves. Remélem még találkozunk, és a köszöntéskor, majd a búcsúzásnál ölelésünkben ott lesz a hit és remény az "elképzelhetetlen találkozásban".


1968-2015