A bál |
A tündérkertben rút varangyos béka trónol, s a vén diófa széken tarka szarkák ülnek. Majmok tömegével, de egy sem ért a szóból, s a kócos papagájnak minden szombat ünnep. Ázott egérkével két zsíros disznó táncol, a birkák sóhajtozva gyűjtenek a jegyre. Itt balra van etető, s jobbra tákolt jászol, s a kettő között hasznot számolgat egy kecske. A kertek alól nyúlfi kendermagot árul, neki áll a zászló, egy kopóé az üzlet. Az áldozati bárány borjúszemmel bámul, majd összecsuklik végül, mint kit nyakon ütnek. Hazudják az álmot a kacsák libasorban, tudós bagoly szórja a mérget verebeknek. Fogatlan oroszlán bús szíve nagyot dobban, és könnyes szemmel mondja, -mégis így szeretlek. Siránkozó tücskök a sült galambra várnak, míg messzi délről jönnek a fekete gólyák. Egy vak madár szeméből könnyet csal a látszat, a homályban nem látszik, mint lóg ki a lóláb. Holdat tologatnak a keselyűk az égen, a szentjánosbogárka csillagocskát játszik. Egy fáról levert fészek, mint lehetne éden? Embert talán igen, de lelket alig látsz itt! Széthordja a hajnalt a sajtot osztó róka, sosem lesz így dolguk a dalos pacsirtáknak. Kaméleon-kabát és angyalhaj paróka, fontos kellékei az örök éjkirálynak. A sűrű rengetegben vak sötét a tenger, a partján hagyják futni a sok sánta kutyát. Ki bármit kérdezhetne, szemben érdekekkel, könnyen harap fűbe, vagy hagyja ott a fogát. Körbe ér a korlát, bár tagadják a rácsot, s gondoskodnak róla, hogy bóduljon az állat. Ha túl mocskos a padló, szórnak rá forgácsot, és mindig újra töltik a moslékos tálat. |