A hegy havas még,
ám itt lent a völgyben
már csak néhány
mélybarna folt a tél.
Bátran virágzó
bokrok ága zörren,
s fagyról csupán
a járdakő mesél.

A park is ébred,
és öltözni készül,
gyűrött
arcán  babrál a lenge fény.
A napra néz, s a
hódolat jeléül
vigyázzba áll a
díszbabér sövény.

A fák körül a
citromsárga lepkék
akárha épp a
párjukat keresnék,
telet feledve
járják táncukat.

S amott a padnál
kormos macska lépdel,
kertész siet
kezében szürke léccel...
Tavaszt idéz már
minden mozdulat.