Pasaréti fák
Szúrós zajoktól hízik a februári hajnal,

dereng az utca , s a fák: megannyi gyufaszál;

a köd a színeket issza lidérces sóhajjal, 

férges éj után a csöndes szívhalál kaszál.

 

A téren templom feszíti égre szent bánatát,

és földig hajol a kert zörgő, csupasz bokra -

a tarajos szél haragot lobog, izzó zsarát:

durván tördeli a friss hajnalt darabokra. 

 

Tűnik majd a sok, tunyaságban ázó gondolat,

ha új tűz nyargal a pasaréti fák vén erén,

kéreg alatt már pezseg új tavaszi rajzolat,

s a világ éled - mint tavaly március elején.

 

Hisz gazdag itt a kert, az élet, a lomb, a házak, 

a fák törzsén majd boldogan csordul a gyanta,

mindenfelé fényes, barna kis bogarak másznak,

s oly’ bűvös lesz a táj, mint eddig is, nyaranta.

 

...majd fényfoltok, színek, ízek, illatok cikáznak;

egy kedden tán’ ázott papírt rugdal a nyáridő:

suhancos öröm jut vénnek, kicsinek, csigának,

- s a kerti asztalon lobban friss, tarka terítő.

 



 

 2016. február 20.