Egyszer volt...
A csendek útra kelnek
néma port szel a kerék,
az ökrök, eddig tűrtek,
most ledobták a terét.
Sötét lyukban egy másik
lélekfaló furcsa csend,
nagyot nyújtózik, ásít,
mint ki unja a jelent.
Sebeim hegekké érnek,
tornyot emel vánkosom,
egyszervolt élet-vétek
kihűlt kövén álmodom.
