Naplemente
A hegytetőn a Nap megállt egy pillanatra,
s a szürke sziklákon tűz gyúlt, de mézarany.
S a völgy felé, akárha űzött vad szaladna,
fürgén futott a fény, ámbár mosolytalan.
Az álmos réten büszke daccal csillogott még
elszórva néhány sárgálló virágszirom,
de ott, ahol aludni tértek tarka lepkék,
ijesztő barna árnnyá lett a régi rom.
Egymás szavára lestek fák között a párok,
még nem volt teljesen sötét, látszott az árok;
parthoz simult a víz s a híd alá veszett.
A lárma is csitult, s komor homály bolyongott,
hunyorgó fény csinált bogárból félbolondot,
s félénk álmok fogantak vágyaink helyett.
