Nyári nap


Aranyló fényben zöld a vászon,


vidám színekkel fest a nap.



Tömött kalász leng szalmaszáron,



s leszúrt karókon csüng a bab.




Rigók fütyülnek, szól a kánon,

kutyám megmozdul, inni kap.

Az ablakot nappal bezárom,

ember csupán így bírja csak...


Szalonna zsírja rőt parázson,

felszáll a füst, szemembe csap.

Megszomjazom, hűs fröccsre vágyom, 

s frissülni hív a kerti csap.


Fejemben szerte ákombákom:

kiizzadt, összegyűrt szavak.

s bogárkák túl a kőrakáson

apró szikráknak látszanak.

 

A hintaágyon ér az álom,

párnám egy rossz, fonott kalap.

Titok marad még vallomásom,

kezemből földre hull a lap.