Francis Carco: Esik

Esik már. Ez csodás! Szeretlek!
Maradjunk itthon, ez a jó!
legyünk, kik egymással lehetnek,
mikor itt van az őszutó.


Esik már. Futkos a taxihad.
Rohannak a buszok itt.
A Szajnán hajóduda vigad.
S nem értjük egymás szavait.


Csodás, ahogy esik, hallgatom
az üvegen mint kaparász.
És cseppre csepp döng az ablakon,
a mosolyod egy villanás.


Szeretlek! Ó, csak az eső rí,
mint a búcsúszó, ha rebben.
S ha nemsokára el fogsz hagyni,
majd esni fog a szemedben.


 



 


Il pleut


Il pleut. C'est merveilleux, Je t'aime.
Nous resterons à la maison :
Rien ne nous plaît plus que nous-mêmes
Par ce temps d'arrière-saison.


Il pleut. Les taxis vont et viennent.
On voit rouler les autobus
Et les remorqueurs sur la Seine
Font un bruit... qu'on ne s'entend plus !


C'est merveilleux : il pleut. J'écoute
La pluie dont le crépitement
Heurte la vitre goutte à goutte...
Et tu me souris tendrement.


Je t'aime. Oh ! ce bruit d'eau qui pleure,
Qui sanglote comme un adieu.
Tu vas me quitter tout à l'heure :
On dirait qu'il pleut dans tes yeux.