Szorosabbra fogom szavam, gallérvágta
magammá válok a drótos feszülésben,
sérült szárnyam repít, ólom kovácsolta
morzejelt érzékel kódolt vezetékem.

Sekély vizek partján, lápi lédérc lenget
foszlott pamutzászlót, szép tükrét a mának,
ebben a nyárban is szárny nélkül maradtam
hívását sem érzem a másik hazámnak.

Szatmárnémeti 2016 08 30