Még nem voltak falak, csak
árnyak fátyla lengett,
de hulló szárnyamért már nem
mozdult kezem.
Előbb a zaj rémített, majd
dermesztő csend lett,
s ébredt a gondolat: vajon még
létezem?

A fény csapott szemembe,
halványult az álom;
hunyorgó perceim borzongás járta
át.
Túlnőtt  a csillogás a fonnyadó homályon,
s egy új
nap tárta rám nyikorgó ajtaját.