Mélán, gyengén hallgatom,
apró szél arcodon megremeg,
s árva lelkedbe békét fon
a hajnal, az álmos gyermek.

Lágy ajkadon végigsuhan
napnak halvány, részeg fénye,
- s tánca, mint sápadt folyam -
andán kúszik fel az égre.

S most titok leng be mindent,
halott fények násza, sejtelem,
s belőle az öröm intett;
halkan rád ragyog szemem.