Bús szirmot bontanak a fák,
könnyük halkan átsuhan,
ízük, mint az álom, olyan.
S lassú csókot szórnak ránk.

Most megállt a város,
a perc párás üveggé dermedt,
s a csillagok: sok éji páros
öltenek halvány, sápadt testet.

Halkan omlik szemünkre az éj
bús, nehéz lepedője,
óh ne félj...
Szelíd békét hoz minden fáradt főre.