Az ajtó
nyitva áll, én bárhová mehetnék,
halk
sóhajok között eloszló félhomály;
rég látott
titkokat rejt még megannyi emlék,
megsebzem
talpamat, vérzik, de mégse fáj.

Oly
sokszor az kísér, mit szívesen felednék,
de most Te
jössz velem, s mosolyt hozol, Mamám.
Szemedben
láng lobog, kigyúlnak régi esték,
s hajnalt
simít kezed az égbolt homlokán.