Álmos nyárfák millió ága ráng,
mint sápadt béke hullnak a puha pihék
és szőnek tiszta ruhát ránk,
utolsó langyos csókkal álomra tér az ég.

Lassan dalolnak a kékbe hajló zöldek,
mosolyodért ring az álmos, vén Tisza,
s lágy szavadra a fények folttá szelídülnek,
lényed a világ egy percre magába issza.

A hullámok, mint sok apró, éhes gyermek
rohannak, hogy fejük öledbe hajtsák,
s a büszke folyó halk csókkal keresztel meg.
Távolban némán suhannak a kacsák...