Kezed hideg, már mozdulatlan alszol, gépek hazudnak életet beléd. Szemed mögül még látsz a túlsó partról, talán, ha élnél, meg sem értenéd.
A kertben otthon körbejár a lélek, rögöknek fáknak végleg búcsút int. A konyha hallgat, s tátongó edények úgy várnak, mint ha jönnél majd megint.
Szobádban ülve nem talál a hajnal, vetetlen ágyad rejti ráncait, s hol tegnap álltál kíntól gyűrött arccal: tükör mutatja, hogy már nem vagy itt.
![](https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/15355848_1356873877680637_6949487667660405369_n.jpg?oh=5db4d388939c159f3537464108951a9d&oe=58F00BA8) |