Vonalkódok
I.

Tejes mesetálba borultok arccal, 

Pávatollú semmiségetek a szó.

Szívetek örök rózsaszínben játszik,

S mint üres lakás, folyton kiadó.


II.

Hibátlan pedigré, férctelen ércfény.

Kegyeltek körében a legelső elme, 

S folyton Istent oktatja jó modorra,

Mielőtt még kegyelméből kiesne.


III.

Témád, mint hajléktalan akcióhős,

Az utca porát nyalja fényes délelőtt,

Régi zsírfolt csillan vitézlett vértjén, 

S szinte látszik: milyen is volt azelőtt.


IV.

Dekadens májusok örök optimistái

Túllobogják a nyárelő zászlait.

Kiglancolt kirakat-iram fut ezerrel,

Hogy megvalósítsa mások álmait.  


V.

Béke-zaj suhog, s a rend elpihen,

Szőlőindák inaiba búvik el az este.

Öröklétébe kapaszkodik az ember,

Mint hegymászó, sziklarepedésbe.


2016-07-04