Éjjel
Törött tükör ezer szilánkja csillan.
Csendben hegednek lüktető sebek.
Bezárt szobák, csak itt-ott ég a villany,
s a lomha árnyak földre fekszenek.
Az ágy alá az éj seper keresztet,
s előkerülnek elveszett szavak.
Magára lel, ki fényben félve reszket,
s avval, ki alszik, holtak játszanak.
