Vágtat az éj
Március-április, tűsarok éj!
Előtted áll, nézd, mint a mai reggel.
Morajlik, zörög, zajlik, egymásra
hajlik, hörög, nyaklik, tekeredik,
sápadó, néma vonaglás, anakonda-éj!
Nézd, halld, lásd ezt a mai reggelt!
Morgó zaj hördül rá a pirkadatra,
olajozottan, lassan, de határozottan
elindulnak az elégedettség szövőgépei.
Hanyatló hajnalon mozdul a gyár.
Mennyi gúnya készül el itt:
Leple bitangnak, leple vagánynak,
bőr alatt kéklő magánynak,
kibelezett házakból sötétlő halálnak,
leple téltelen, védtelen tanyáknak,
ahol az árvuló házak, valamilyen
kényszeredett tavaszra várnak.
Április, zöldszívű-éj!
Jajduló csöndet fátyolozó renegát!
mint didergő szajha, reszket kezeid
között a fény! Porlik tarisznyádban
hamuba sült szalonnád, kenyered
morzsáiért harcolnak az egerek,
Április, csendesülő, védtelen éj!
Állig a csöndben, vállig rögbekötötten,
hallgat az éj. Mit számít az pár ezer év!
Hallgat az este, hallgatok én is, mert olyanná
válik lassan újra a kor, melyben élek,
mint régen, amikor néma szájak
fohásza jajdult a haragos ég felé.
2014-2016
