Kor-rigmusok
Mosdik a szerecsen
a fűtetlen házban,
wellnesvitéz vacog,
képzelt havazásban.
Álarcos a morál,
magának mér bőven,
bukottak pórázán
pózol a szemérem.
Koldul az ideál,
lepereg a máról,
vereshagymaszag
dől a tarisznyából.
Jutunk maradásig,
korunk árnyékáig,
sugárutak visznek
Júdás nyárfájáig.
2016-04-24
