Tavasz
Patak csobog a fáradt híd alatt;
s akárha vérző állat ellene:
faág zihál, még télről itt ragadt,
s egy farkasarcú árnyék leng vele.
Bokrok között kövér gyerek lapul,
reszket s megtörli izzadt homlokát.
Tavasz van, tudja, s tűri szótlanul...
Gúnyos vigyor hasít a parkon át.
A langyos padra három asszony ül,
hátuk mögött a kőszobor nevet;
hangyák rohannak lábaik körül,
s rigók figyelnek lágy kenyérbelet.
Vesszők sokának napfény udvarol,
a nász heves, hamar rügyet terem.
Lányok kibújnak szürke rongy alól,
ringó csípők kacagnak szüntelen.
A sok bolond se bírja tétlenül:
ma mindegyik csicsergést festeget.
A képen épp egy fecskepár repül,
s kenik köré a halványkék eget.
