Késésben
Tétovázva lépdel felettünk a fény
reggelente, s mint elkésett vendég,
kapkodón biceg át a házak tetején.
Tarlódó bokrok tövén nyöszörög
vacogva a szél, s egy átfagyott
kenyérhéjon perel néhány veréb.
Nehezülnek még a csendek, így
március elején, de rügyre-váró
áhítat feszül már az ágak hegyén.
Tűnődik a tavasz. Dél körül azért
érezni már a nap langyos kezét
a kertben éledő hóvirág szemén.
