Tudom, sokan fáradtan vagy
netán gúnyosan legyintenek egyet. Minek azok a hímes szavak! Esztéta lelkek
szenvelgése csupán. Pedig nem. A nyelv, a beszéd olyan, mint a ruha.

Ha
ügyelünk arra – már ha ügyelünk –, hogy ne slamposan, ágrólszakadtan, csövesen
nézzünk ki, akkor arra miért nem, hogyan beszélünk? Illesse természetesen
tisztelet a kivételeket, de ha az ember megfigyelni, hogy villamoson, buszon,
metrón, sőt szinte akárhol miként beszélgetnek egymással honpolgáraink, hamar
elveszíti minden reményét bizony.

És ez nem mai jelenség. Olyannyira nem, hogy már a két világháború között is
létezett. Egy akkori leánynevelési műből idézek:



„Nem tudom, mi a véleményed az efajta társalgásról, de én a magam részéről
szeretném megkongatni az ország összes vészharangjait és belekiáltani minden
magyar ember szívébe: Segíts, mert elpusztul a mi szépen csengő, kifejező,
drága nyelvünk!



Kedves Húgom, bárhogyan beszéltél is eddig, fogadd meg most, hogy ezentúl nem
veszel részt ebben a nyelvgyilkosságban.
Jó, ha idegen nyelveket is beszélsz, de anyanyelvedbe ne keverj, szükség
nélkül, idegen szavakat. És ne süllyeszd „cuki”, „guszta” stb. szavakkal a
gyerekszoba szintjére, erővel és szépséggel teljes kifejezéseinket. A túlozó
jelzők (rém, borzasztó, szörnyű stb.) használatával sem teszed szebbé
társalgásodat. Különösen, ha valami szépre, vagy jóra alkalmazod azokat. Ami jó, az nem lehet rettenetes és a szép, vagy a kedves sem lehet
szörnyű, vagy borzasztó. Imádás pedig csak Istennek jár. Ne zavard össze a
fogalmakat!



Ha úgy érzed, hogy a modern zsúrnyelv már annyira befolyásolta nyelvedet, hogy
elvesztetted biztos tájékozódásodat a jó és rossz között, vedd elő
klasszikusainkat és korunk legmagyarabb íróit (például Mikszáth, Gárdonyi,
Tömörkény, Móra), kísérd figyelemmel a rádió előadásait a helyes magyarságról
és tanulj meg tőlük újra magyarul!”



(Gerely Jolán: A művelt leány. Budapest, 1933. Korda R. T. 49-50. old.)



De szép is lenne, ha
nem lennénk nyelvgyilkosok, ha úgy vigyáznánk anyanyelvünkre, mint a
viseletünkre!