Ösztönök

A férfi nem szól, most már csak legyint.
Az asszony arcán lángra gyúl a seb.
Pohár törik, majd újra egy megint,
s a sok szilánk, mind egyre élesebb.


A gyermek retteg, karján ráng a fény.
Úgy elszaladna, tudja, nem lehet.
Ajkát harapja s meglapul helyén,
egy féltve őrzött régi kép felett.


A kerten át a szomszédnő oson.
A férfi már a pamlagon hever.
Az asszony sír s a konyhaasztalon
levébe fúl az otthagyott eper.