Eső után
A tűlevélen vízcseppek gurulnak.

A régi hídon csapzott eb fut át.

Dús lombok isszák illatát az útnak,

s a gondnok füttyent, most váltott ruhát.

 

A szállodában nyitva minden ablak.

Egy férfi izzad, könnyű nőt cipel.

A pincérlányok székek közt szaladnak,

s egy ázott vendég semmit nem hisz el.


Sok ráncos arcon újra friss a festék,

a bárzenész felölti jelmezét.

Egy lány takarja mellét, hogy kitessék,

s parányi szikrák gyúlnak szerteszét.


A tó vizén unottan ring a csónak,

a partot dúlja számtalan gyerek.

A pára épp, mint súlya itt a szónak;

s koktélra gyűlnek zümmögő legyek.