Egy költő emlékére
„Fogj tollat, fogj szemet, kivésni

a zord időről látomásodat;

az arc futó, a tett teljét nem éri,

csupán a reflex és a rím marad”

                 /Sidney Keyes: Idő/


Te sem kaptál haladékot,

hiába írtad rendületlen az üres lapot,

szokvány háború folyt éppen,

-korcs örökség-, s a hangod elhallgatott.


Nem lelhettél e rettegésben békét,

lelkeden vándor köd zihált,

percnyi léted sötét szél sodorta,

s a pillanat átka vakon csapott le rád.


Még mennyi szépség szegődhetett

volna társadul! Őszeid hiába öleltek át,

kétség roppantott derékba, s némult

rímek őrzik azóta látomásaid nyomát.

2017. 04. 06.