Kitart mellettem évek óta már.
Néha megsajnál egy kicsit,
úgy tesz, mintha néki is fájna
meglett korom esztelen tékozlása.
Lehajlik olykor hozzám, vállamra ül,
mögém bújik, ha mellénk oson az este,
s örökléthez szokott szemét arcomon
pihentetve int: közeleg az éj megint…