Vasárnap kora reggel
Szobám falán elalszik minden árnyék,
s az utcalámpa fénye elköszön.
Kicsit még fekszem, mintha jelre várnék,
majd arcot öltök, és felöltözöm.
A szürke füsttel szerteszáll egy álom,
utánanézek, s lábam nógatom.
Elindulok, mint mások, úgy csinálom:
hamis mosollyá gyúrom sóhajom.
A járda ázott, rajta szél rohangál,
a vaskorlátnak kócos csitri dől.
Részeg suhancok, hangjuk több a soknál,
jönnek felém a ködlő semmiből.
A konyha álmos, szunnyad még a tűzhely,
szemembe néz a dermedt bableves.
A munka vár egy láda marhaszűzzel;
vendégnek lenni volna érdemes.
