Ábrándos szonett

jó lenne sűrű magányban halni meg
lilán fulladva egy nyári hajnalon
csak azért hogy mondhassátok: én bajom
ha a kötél szorul majd ellenem

titkon: ne tudja szomszéd se idegen
és amikor már nem bír el a plafon
majd feldübörög a bűzös borzalom
s a réseken terjed a fertelem

ó! bárcsak sírom lenne jeltelen
sőt sír se kell - elég egy hant ha van
a szamárkóró kopjafám legyen

és rajta tetű megfojtott szavam
- már oly régen ábrándozom ezen
hogy jó lenne múlni ily nyomtalan