Reptéri hajnal
Néha az ember megáll, szétnéz.
Átölel a somogyi táj nagyívű csöndje.
Ősi rengetegekkel, felhőkkel lélegzem,
s hallani a szélben Isten szívverését.
Emberfeletti béke, ezer éves emlék
szárnya lebben, s felettem a kékben
fekete gólya száll, s oda föntről
letekintve, embernyi foltot lát csupán.
Kaposújlak, 2017-05-21
