Február végén
A szél a parkban hintaláncot zörget,
bokrok tövébe foltot kent a Nap.
Kutyák kaparnak hóba fulladt földet,
s dermedt füvekbe izmos fagy harap.
Varjak suhannak hulladékra lesve,
s a kéményfüstben elbújt szellemek
hamvat szitálnak minden lámpatestre;
sötét tükörben rongyok lengenek.
A hídon át az árnyak erre másznak,
tépett sebekre nyitnak ablakot.
Megérzi fojtó bánatát a gyásznak,
s némán zokog fel mind a sok halott.
A hegy fölött a méla Hold világol,
s az égi csöndben csillogó szemek
mesélnek még a végtelen világról,
s a csontos fákra lombot festenek.
