Dáridó
Vibrál a kék, ez hosszú éjszaka,
a vár fölött már elpirult a hold.
Szájából árad hulladék szaga,
ömleng a szónok, köp, nyel, görcsöt old.
Zsúfolt az erkély, zsong a nagyterem,
bámész szemekre fények hullanak.
A főnök ujja minden hangszeren,
a többi srác a refrént fújja csak.
A tapsviharban gyorsan száll a hír:
nem leng kötél a lámpaoszlopon.
Száz bérzenész jól megkent húrja sír,
s dúdolni halkan itt a sok rokon.
Ma nincs határ, s dalolni érdemes,
a rendező a pult alól fizet.
Lesz lágy kenyér, meg krumplikrémleves,
és öblögetni adnak borvizet.
Hajnal felé részegből sincs kevés,
s a publikum, miként egy kisvonat,
míg zúg a hajrá... s szól a bégetés,
hinvén, hogy száguld, vészesen tolat.
