HARMINCHATODIK SZÜLETÉSNAPOMON

Állj meg, szívem, betelt ím az idő.
   Ha mást már nem dobogtatsz, mért dobognál?
De nem! Bár nincs szív, érted hevülő,
   te csak lobogjál!

Nagy lombhullásban állnak napjaim.
   A szerelem virága és gyümölcse
elhullt; csak férge, üszke, csak a kín:
   az maradt őszre!

Magányos, messze tüzhányó sziget
   a láng már, keblem lankadatlan lángja;
nem fáklyát gyújt, nem diadal-jelet: -
   halotti máglya.

A féltés, féltékenység, a remény,
   a fájdalom gondját, emésztő gondom:
a szerelmet nem oszthatom meg én,
   csak láncát hordom.

De itt, de most, de bántani tovább
   ilyen eszmék már lelkemet ne bírják,
hol babér fedi a hős homlokát
   s borítja sirját.

Kard, lobogó és körül, lelkesen,
   tábor övez, dicsőség, Görögország.
Nem volt szabadabb a spártai sem,
   ha pajzson hordták.

Ébredj - (ne Hellász, ő már ébren él!) -
   ébredj lelkem! Idézd, hány hősi lélek
során csörgött át eredbe a vér.
   Hozzájuk térj meg!

Gyürd le a föl-fölgerjedő hevet,
   hisz férfi voltál s az is keserű harc!
Vedd egykedvün, ha borul, ha nevet
   a gyönyörű arc.

Ha bánod ifjuságod, mért is élj?
   A szép halál hazája - várva máris -
előtted áll. Előre. Sose félj,
   egy a halál is.

Keress - lel itt az is, ki nem keres -
   katonasírnak való gödröt, dombot.
Igy lesz a legjobb. Nézz hát, légy szemes
   és tedd a dolgod.

ILLYÉS GYULA

George Noël Gordon Byron 1788-ban, Londonban született. A lordságot 1798-ban örökölte. Harrow-ban és Cambridge-ben tanult, első verseskötete a "Hours of Idleness" volt (18071809-ben az Edinburgh Review demokratikus alapon megtámadta az úri műkedvelőt, aki verseit "Egy peer költeményei" alcímmel adta ki, mire Byron "English Bards and Scotch Reviews" című szatírájával felelt.

Sokat utazott: bejárta Spanyolországot, Portugáliát, Görög- és Törökországot.

Spanyolországi és levantei utazásainak eredménye a "Childe Harold" első két éneke lett.

A kortársak a főhősben, aki aktuális célzásokkal, lírai kitérőkkel szakítja meg úti beszámolóját, az íróra ismertek.

1812-ben szembefordult a főúri osztály politikájával, s a parlamentben elmondott két beszédében a lázadó gépromboló munkások és az elnyomott ír nép védelmében emelte fel szavát.

A konzervatív körök feleségétől való elválását és féltestvére, Auguszta iránt érzett tragikus szerelmét felhasználva hajszát indítottak ellene. 1816-ban kénytelen volt elhagyni Angliát: Svájcban majd Olaszországban telepedett le.

Byron fő művének tekinthető a befejezetlenül maradt, 16 énekből álló Don Juan. Az epika műneméhez is sorolható, de az eseménysorozatot meg-megszakítják a lírai meditációk, a szatirikus társadalombíráló megjegyzések, s átszövik a személyes célzások.
Byron ezzel az alkotásával a romantikus verses regény műfaját teremtette meg, s hosszú időre elindította Európában ennek az új műfajnak a divatját.

Drámai költeményei - Manfred (1817), Kain (1821) - a főszereplők magányos, heroikus és tragikus küzdelmeit ábrázolják. A hősök emberfeletti méretűvé, szinte titánná válnak, s így bukásuk is hatalmasabb. Hősi harcukat a romantikus nyelv pátosza, képgazdagsága méltóképpen tudja kifejezni.

Byron pesszimisztikus világképe, rezignált lelkiállapota, hőseinek lemondó mélabúja és világfájdalma, bágyadt közönye: spleenje valóságos divattá tette a "byronizmust" a 19. század elején Európában.

1820-tól a carbonarók olasz szabadságmozgalmát, majd ennek bukása után, Pisából és Genovából a görög felkelőket segítette. 1823-ban áthajózott Görögországba, részt kívánt venni a török megszállás elleni szabadságharcban, de vágya, hogy a csatatéren essék el, nem sikerült: betegségben halt meg görög földön, 1824 áprilisában Missolunghion ostroma közben, mocsárlázban.